A fehér vagy rejtett pigmentek helyes megértése és széles körű használata

Azokat a pigmenteket, amelyek fényszórási tulajdonságokat biztosítanak a bevonatok számára, gyakran fehér vagy rejtett pigmenteknek nevezik. Viszonylag magas törésmutatójuk miatt minden hullámhosszú fényt szórnak, így az emberi szem fehérnek érzékeli őket. Ezeket rejtett pigmenteknek nevezik, mert a fényszóródás csökkenti annak valószínűségét, hogy a színes filmen áthaladó fény elérje a hordozót. A kellő vastagságú és koncentrációjú fényszóró pigmentek bevonata valójában átlátszatlan, lefedi az aljzatot. Az ilyen típusú pigmentek fehérsége és átlátszatlansága a bevonatok egyik széles körben használt pigmentjévé teszi.

A széles körben használt fehér pigment a titán-dioxid (TiO₂), amelyet rutilnak neveznek. Minden anyagban, amely elfogadható áron pigmentként előállítható, a rutil magas törésmutatóval (2,76) rendelkezik, így hatékony fehér pigment. A másik kristály a TiO₂. Az anatázt néha bevonatokban használják, de alacsony törésmutatója (2,55) alacsony optikai hatásfokát teszi lehetővé.

Ezen kívül a TiO₂A rutil formájában kezelt felület olyan bevonatokat eredményez, amelyek jobban ellenállnak a külső hatásoknak, mint az egyenértékű anatáz pigmentek. TiO₂A pigmenteket világszerte széles körben használják, különösen az úgynevezett kereskedelmi értékesítési piacokon, beleértve a kiskereskedelmi, építőipari és vállalkozói piacokat. Ezekben az alkalmazásokban a világos, pasztell és fehér bevonatok dominálnak, így TiO-ra van szükség₂.